Előfordulhat, hogy gyermekkorod végén elhagyod otthonodat, mert a függetlenség iránti igényed összeegyeztethetetlen a nyugodt élettel. Más esetekben a családodban nyugtalan, kaotikus, feszült a légkör, nehezen tudsz stabilizálódni, biztonságban érezni magad, pedig szükséged van rá az egyensúlyodhoz. Vágysz rá, és ez az, ami arra késztet, hogy előbb-utóbb elhagyd a gyökereidet.
Ezek a gyermekkori félelmek felnőttkorban bizonyos dolgokra koncentrálódnak a külvilágban, és hajlamos vagy állandó félelemben élni valamitől, ami tulajdonképpen csak a gyermekkori félelmek kivetülése. Ennek a családi hátterű elbizonytalanodásnak is van teremtő oldala. Arra ösztökél, hogy a jövőben különösen rugalmas legyél. Elvezethet olyan intellektuális vagy spirituális eszközök kereséséhez, amelyek segítenek megbirkózni a változásokkal.
Hajlamos vagy a váratlan költözésekre. Paradox módon úgy tűnik, hogy amint eléred a stabilitást, valami nem hagy békén. Lehet, hogy túl érzékeny vagy, és ha feszült helyzetek merülnek fel, ellenállhatatlan szükségét érzed a változásnak. A problémák kezelésének legjobb módja az lehet, ha elébe mész a váratlan, szokatlan helyzeteknek és te szervezed meg őket otthon.
